Ez volt az első két mondat, amit elsőként tud idézni egy középkorú magyar Abaházi Csabától, aki a kilencvenes években a Sing-sing együttes énekeseként – többek között a fentebb idézett slágernek köszönhetően – vált ismertté, hogy aztán manapság már rádiós műsorvezetőként törjön a csúcsokra. A Lakihegy Rádió ANDONIK Sztártitkok című műsorában mindjárt egy őt érintő érdekességgel nyitott: a születése után azonnal átkeresztelték.

„Fél órával a születésem után az egyik nagynéném azonnal elnevezett Csabaházinak” – mondta Abaházi, akit ma már csak a felesége becéz Mucinak, vagy éppen Csillagomnak. És, ha már a születés utáni időszak szóba került:

„Tökéletes gyerekkorom volt. Voltak vágyaim, álmaim, amik nem teljesültek. Például gyerekként nem jutottam el a tengerhez. Szekszárdon nőttem fel és akadtak olyan ismerősök, akinek elmentek Bulgáriába, vagy az akkor még létező Jugoszláviába. Persze mi minden évben mentünk a Balatonra, vagy csak akár Fadd-Domboriba, ahol csónakáztunk, fagyiztunk. Nem volt labdám, de a brancsban mindig volt valakinek, szóval focizni is tudtunk. Volt minden.”

Abaházi Csaba már nem tartja a kapcsolatot a gyerekkori barátaival. Tizennyolc évesen költözött el Százhalombattára a zene miatt. Akkoriban persze még nem volt internet, vagy telefon, így a kapcsolattartás is nehezebb volt.

„Anyukámnak írtam levelet hetente, de a haveroknak nem, így elkoptak ezek a kapcsolatok” – mondta az egykori zenész.

A lakhelyváltás persze megérte, hiszen ekkor indult el a Sing-sing sikersztorija, pedig nem volt könnyű helyzetben a formáció, mert az énekese és a gitárosa egyszerre hagyta el.
„Mi előtte is zenéltünk a bátyámmal, voltak szekszárdi zenekaraink és egyszer felléptünk Pesten egy fesztiválon és akkor felfedeztek minket, de nem nagyon akartunk mozdulni otthonról. Aztán jött a Sing-sing és arról volt szó, hogy két hetet próbálunk, majd két hétre Litvániába mentünk turnézni. Vonattal mentünk és amikor kigördült a szerelvény a Nyugatiból, akkor már tudtuk, hogy ez a banda együtt marad.”

A Sing-sing annyira beindult, hogy a zenekar aranylemezt is kapott – akkor 25 ezer albumot kellett eladni ehhez. Abaházi Csaba nemcsak énekese volt a bandának, hanem amolyan szóvivője is, vagyis mindig ő nyilatkozott és sok alkalommal jegyezték meg neki, hogy jó a hangfekvése és rádiózhatna, az egyetlen konkrétummal viszont annak idején a Danubius Rádió állt elő.

„Ők mondták azt, hogy műsorvezetőt keresnek. Az akkori csajom, aki már a feleségem szervezte a csatornánál Garami Gábor műsorvezető vendégeit. Mentem a kedvesemért, amikor szóltak, hogy maradjak már ott, mert lemondta egy interjúalany. Beugrottam és adás közben betelefonált a stúdióba Rókusfalvi Pál, az akkori főnök és szólt Garaminak, hogy küldje be a vendéget holnap, mert műsorvezetőt keres és tetszik neki a hang.”

Aztán persze kiderült, hogy a rádió vezetője ismeri a Sing-sing énekesét, így lényegében már minden ment a maga útján. Ez persze a zenekar végét is jelentette egyben, hiszen a frontember és a banda vezetője összekülönböztek – nem viselték jól, hogy Abaházi Csaba életében már is főszereplő lett –, ez hozta a végét az együttesnek.

A Lakihegy Rádió ANDONIK Sztártitkok című műsorának egyik lényege, hogy a vendég olyanról beszél, amiről korábban sosem.

„Nyilván vannak olyan dolgaim, amikről csak a családomnak beszélek – mondta Ricky kérdésére. – De azt például senki sem tudja, hogy magamban versenyzek az idővel. Amikor megyek vidékre, akkor beütöm a GPS-be a címet és a készülék kiírja, hogy mennyi idő alatt érek a célponthoz. Ezen én mindig faragni akarok és bevallom nem mindig százharminccal megyek az autópályán, hanem kicsit többel. Ha nem sikerül időt nyernem, akkor mérges vagyok. Ez már egy régi dolog, már akkor is csináltam, amikor még nem volt GPS de akkor magamban számolgattam.”